A Pranangi majomember :-)

2013.06.30.

Ma is szikrázó napsütésre ébredek. Összekészülődünk, megreggelizünk, majd Pranang Beachre megyünk folytatni az előző napot.:-) A parton egy helyi tag megkér, hogy biztosítsam egy útban, cserebe Én is mászhatok két utat.:-) 1,5 hónap után újra köteles utat mászom. Nagy a boldogság. Mint később megtudom, ha úgy fizettem volna be magam a mászásra akkor 300 baht / út lett volna az ára. Ez bizony jó kis summa egy kb. 15 perces melóért. Lehet nekem is ezt kellene csinálni?! Aaa... Nem ezért jöttem ki és amúgy sem néznék jó szemmel a helyiek...

Letelepszünk a homokba kártyázni és nézelődni... A longtail boatok és vele együtt a turisták csak jönnek mennek... Mindig van valami amin fennakad a tekintetünk... Ebédre egy mango + sticky rice a menű. Hétvége van így nem kell estig várnom, hogy tudjak a szeretteimmel telefonozni. Évi, Anya és Tesóm is a vonalban. Tiborral az őszi vagy nyári látogatásukat tervezzük. Ha minden jól alakul augusztusban vagy az ősz folyamán 2-3 hétre fognak csatlakozni hozzam!:-) (Petra és Tibor) Ha ez így folytatódik, tényleg nem sokat leszek "egyedül"... Ezek ám a jó hírek!

Késő délután egy hosszú jóga és egy kis barlangi mászókával zárom a napom. Nem tudom miért, de ma nagyon korán rám tör az álmosság. 9-kor már ágyban vagyok és alváshoz készülődőm...

2013.07.01.

Na ezt is megéltük. Ma van fél éve, hogy úton vagyok. Persze nem érdemes a múltbeli dolgokon merengeni, de ha belegondolok, ijesztően gyorsan elrepült ez a fél év. Elvileg kb. most járok utam felénél. Azt most meg nehéz lenne megjósolni, mikor fogok hazaérni, de elvileg az év vége környéke van megcélozva. Ezt azért nehéz megmondani, mert ha szeretnem sem tudnám biztosra. Mióta úton vagyok, alapvető dolgok változtak meg a mindennapjaimban. Az első alapszabály, hogy nem tervezünk előre, csak amennyit tényleg nagyon muszáj. Így a legtöbbször reggel az ágyból kikelve csak annyit tudok hogy reggelizni  fogok. A többi pedig szépen alakul majd, ahogy a sors akarja... Kicsit céltalan semmittevésnek tűnhet ez a fajta életvitel, de talán nem is kell, hogy mindig legyenek célok... Talán sokkal fontosabb megélni a jelen pillanatát! Talán sokkal gondtalanabb úszni az élet hullámain, mint mindenféle célok után rohangálni és a még be nem teljesült tervek után már a következőt szövögetni...

Valahogy így élem mindennapjaimat és úgy érzem napról napra távolodom el az otthon megszokott "normáktól". Még csak félúton járok, de mar most többet tapasztaltam, mint eddigi életemben összesen. A kultúrák, a különböző emberek és szokásaik és az európaitól teljesen eltérő mindennapok. Mintha a Délkelet Ázsiai emberek tudnák, hogy a boldogságot nem anyagi javakban vagy külsőségekben kell keresni. Ők tudják, hogy a boldogság bennünk van. Ha az nem így lenne, akkor nem láttam volna a nyomorban boldogságot és a gazdagságban szomorúságot... Sokat tanultam ezektől a távoli kultúráktól, ugyanakkor érzem, hogy a java meg hátra van... Na de majd meglátjuk..

A délelőttöt ma is mászókával töltöm el a közeli barlangban. Ebédre mamánál egy mangó + sticky rice, majd pihi és vissza a barlangba. Mászóka után jóga és meditáció, este pedig irány Railay. Anyával, Andival és Évivel telózom. Hazafelé nagyon megkívánom a banánkenyeret és nem is birok ellenállni a csábításnak. Egy helyültömben megeszem.:-)

Ma 1,5 órát esett az eső! 1 hét után az első esős napunk!

2013.07.02.

Esős és hűvös.reggelre ébredek. Na kellett Nekem annyit emlegetni a monszunt.:-) A délelőtt lustálkodással és mászókával telik el. Szerencsére az idő gyönyörű naposra vált, ideje Pranang Beachre menni. Ebédre egy banánkenyér csúszik le...(35 baht)

Pranangon a szokásos kép fogad. A turisták között egy ismerős figurára leszek figyelmes. Igen ez Ő lesz! A majomember! Még januárban volt szerencsém látni a srácot, ahogy mezitláb, biztosítás nélkül rohangál a sziklára és a fákra. Most épp bemelegít, szóval rögtön kezdődik a show!:-) Beélesítem a telefonom kameráját és megpróbálok minél több pillanatot megörökíteni. Félelmetes, hogy olyan utakban amikben mások spéci cipőben komoly nehézségek árán jutnak fel Ő pillanatok alatt felszalad. Az előző bejegyzésemben készült cseppköves képhez egy kis székre és kb. 5-10 perc időre volt szükségem. A kolléga a földről felugorva egy laza karból húzással hidalja át a nehézségeket. :-)A sziklák mellett a fára mászás sem kihívás Neki. Egy kb. 20 méter magas pálmafára is felszalad... A műsor kb. 20 percig tart, majd letelepszünk a partra napozni és kártyázni.

Újra elered az eső... Visszasétálunk a szokott Railay-i éttermünkbe, ahol ebédre egy red curry levest eszem rizzsel (120 baht), míg Zoli kesudiós csirkét rizzsel. (140 baht) Az eső nem igazán akar elállni, így a végsőkig merítem telefonom akkuját.

Késő délután megkívánom a palacsintát és két helyen is teszteljük. Hát ezek a Railay Beachi palacsinták elég érdekesek.:-) Estére eláll az eső és Tonsaion, a szállásunk mellett megtalálom a tuti palacsintázós helyet. A kesus nutellás palacsinta a mennyekbe repit. (60 baht) Lefekvés előtt a homokos parton ücsörgünk és bámuljuk a tintahal halász hajók fényeit. Hogy Én miért is nem ültem ide ki eddig esténként?! Na majd mostantól!:-)

Sziasztok!!!