Trekking Manali körül - sztori

2013.07.28.

Ma korán keltem, hogy az egész napos.trekking célállomására időben odaérjek és vissza tudjak jönni Manaliba. A rajzolt térkép alapján először az Old Manali tetején lévő templomot kell elhagynom és az innen induló hegyi ösvényt követve előbb a hegy oldalán, majd leereszkedve a völgybe 3 falun át erem el Solang Valley-t. A táv kb. 13 km és normál tempóban kb. 6 óra. A kiadós reggeli után egy kistáskával indulok útnak. A vízhatlan öltözékem mellé az alábbi dolgokat hozom magammal: 2 liter víz, 15 dkg magvas kenyér, fejlámpa, iránytű, izofólia (Ha netán eltévednék és a hegyen éjszakáznék), napszemüveg, öngyújtó, túrabot.

A korai kelés ellenére kicsattanok az energiától. Persze a templom után rögtön rossz fele indulok. Egy folyó medrét követve kaptatok egyenesen felfele. Kb. 15 perc hegymenet után jövök rá,.hogy ez.bizony nem lehet az ösvény, amit a falusiak is használnak, hogy elérjék a szomszédos falvakat. Visszasétálok, útbaigazítást kérek és persze kapok. :-) Végre megvan az ösvény, ami laza fenyveseken keresztül vezet felfele. 2 jól megtermett kutya követ tisztes távolságból. Amikor megállok, ők is megállnak. Úgy tűnik nem akarnak tőlem semmit. Talán csak egyfelé vezet az utunk.:-) Ahogy fogynak a méterek lábam alatt, úgy kerül le rólam a kabát, majd tűröm fel nadrágom a térdem fölé. A reggeli felhők már felszálltak a völgyből és a nap sugara egyre többször átszűrődik rajtuk. Egy hegyi pihenőszerűséghez érek. Nepáli külsejű srác épp teát főzöcskéz és kérésemre útbaigazítást ad merre is van a tovább... A kutyusok itt leválnak... Nem sokkal a pihenő után eltűnik a csapás. Egy apró patak keresztezi az utam, és mindent magasan benőtt az aljnövényzet. Keresgélek-keresgélek, de sehol sem találom. Belül érzem, hogy át kell jutnom.a túloldalra. Bevetem magam a dzsumbujba és kézzel-lábbal átmászok a patak túloldalára. Itt egy tisztáson találom magam, ahol egyből kirajzolódik a csapás is. (2 méterrel balra tőlem) A távolban teheneket legeltető nomád pásztornőket látok.

Az utam is pont arra vezet. Útbaigazítást kapok és még egy képet is készíthetek róluk. Egy apró patakocska medren keresztül ereszkedem a völgyben. A hegy oldalában hatalmas vízesések zúdulnak le, felettem pedig sasszerű madarak köröznek. A következő pillanatban egy kisebb kígyó kúszik a kövek közé nem messze mellettem. Szóval ezért kőröznek itt ezek a fenséges madarak!

Lassan elérem az első falucskát, ahonnét betonozott úton vezet tovább a túrám. Az órákig tartó gyaloglás az aszfalton nem a kedvencem, de a táj mindenért kárpótol. Utam egyszer csak egy nagy sodrású kb. 10 méter széles folyó keresztezi. Jobbra 5 métert zuhan a víz, majd lépcsőzetesen tovább lefelé... Kicsit ijesztő elsőre. Aztán látván a patakból követ hordó munkások nyugodtságát Én is vetkőzni kezdek és óvatosan átkelek a vízen. A legnagyobb megdöbbenés az, amikor egy személyautó megy át ugyanitt!!! Ha nem látom ezt, nem hiszem el! Első pihenőmet 1 órakor töltöm egy falucska lepukkant kifőzdéjében. A magvas kenyerem már rég elfogyott és érzem, hogy szervezetem energiaforrást követel. 2 csapati, egy krumplis parata ( hasonló a csapatihoz) valami tejfölszerűséggel. Még egy kis ücsörgés, majd folytatom az utam immár egy forgalmasabb út mentén. Solang Valley kicsiny üdülő faluját egy órával később érem el. A busz indulásig még itt is körülnézek egy picit.

Hazafelé helyiekkel tömött ócska buszon utazom 15 rúpiáért. Tetszik, ahogy a kalauz a sofőrrel egy síppal kommunikál. Sípol,.ha.meg kell állni és sípol, ha indulhatunk. :-) Manali buszpályaudvarán a tegnap bejáratott étteremben vacsizom. Aloo gobi (fűszerezett karfiolféleség) két csapatival és egy csai masala. Felfelé beköszönök a könyvesboltba és a szemközti ruhaboltban egy szuper elefántos nacit és egy Ohm mintás felsőt veszek. (220+200 rúpia) Mire végre hazaérek, már rendesen érzem a lábaim. Jó lesz végre lepihenni egy picit. Amíg pihenek szeretteimmel telefonozok és a blogot próbálom frissíteni. Olasz barátom is átnéz hozzam, aki holnap indul tovább Lehbe a barátaihoz. Ha minden igaz, csütörtökön Lehben látjuk egymást. Este ma is alaposan betakarózom, mielőtt álomba zuhannék.

2013.07.29.

Utolsó napom Manaliban... Holnap hajnalban én is elindulok az 500 km hosszú hegyi úton Lehbe. Még mindig nem tudom pontosan hogyan, de ezt még ma kitalálom. Reggel 6:40-kor kidob az ágy. A tegnapi túrának nyoma.sincs a lábaimban. Egyedül a bokám törte fel egy picit a bakancs. Megreggelizem, majd egy rövidebb, de velősebb túrára indulok. Arra az elhatározasra jutottam, hogy ma.addig követem a patak medrét ameddig csak lehet. Remélhetőleg a felettem lévő hegy csúcsára fogok így feljutni. A felszerelésem ma is ugyanaz.

A patak meder sajnos szépen lassan szűkül, majd eltűnik. Egy tisztáson találom magam, ahol felfelé vezető ösvényeket találok. Folytatom a meredek kaptatást felfelé az olykor olykor szinte láthatatlan csapáson. A tisztásokat sűrű aljnövényzetű dzsumbuj, majd egy szépen átlátható fenyőerdő követi. A fenyőerdő felett áthatolhatatlan dzsumbujjal szembesülök. Nem tudom mennyire lehetek a csúcstól, de szerintem nagyon közel. Most mégis visszafordulok. Nem látom értelmét több méter magas kitudja meddig nyúló gaztengeren átkelni. Két órával indulás után megkezdem a lemenetet. A felfelé meredek kaptató, lefelé lassú menetre késztet. A túrabotjaimnak most nagy hasznát veszem! Egy fekete madártollal a hajamba ( A földön találtam.) térek vissza Manaliba. Itt veszem eszre, hogy a Fehérváron, ősszel vásárolt méregdrága vízhatlan kabátom belső ragasztása elkezdett leválni. Nem is kicsit!:-( A helyi szabómestereknél érdeklődöm javítással kapcsolatban, de olyan spéci ragasztójuk, ami Nekem kellene, nincs a városban. Majd talán Lehben. A könyvesboltban átmeneti búcsút veszek az öregtől, majd a buszpályaudvarra megyek ebédelni. Ma is alo gobi az ebéd krumplis pakarával, viszont egy még lepukkantabb helyen. Bízván abban,.hogy itt még olcsóbb lesz a kaja, de ez most nem jött be. Az ár ugyanaz, de az adag nagyobb. Szóval félsiker.:-) Az állomáson megtudom, hogy holnap csak hajnali 4-kor illetve 7-kor indul busz Keylongba, ami félúton van Leh felé. A hajnali 4-es lesz az én pályám. A reggeli kelést talán majd kárpótolja, hogy a többi turista előtt érek a faluba és így könnyebben találok szállást. Visszasétálok szállásomra, ahol kimosom ruháim és összepakolom a motyóm. Szerencsére a net is feléled, így Anyával és Évivel is tudok egy picit beszélni. Este befejezem a blogírást, fürcsizem, majd korán ágyba bújok.

Remélem hamarosan tudok újra jelentkezni.

Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy Lehben nagyon gyenge netem lesz. Ha pedig több napos trekkingeken leszek végképp nem tudok majd jelentkezni!:-(

Sziasztok!!?