2013.09.30-2013.10.02.
A vipassana tanfolyamról egyenesen a vasútállomásra buszoztam, hogy minél előbb meglegyen a vonatjegyem Kathgodam városába, ami a nepáli határhoz legközelebb eső vasútállomásnak ad otthont. Kitöltöm a formanyomtatványokat, majd beállok a sorba. Legnagyobb meglepetésemre csak 10. hó.02-re van legközelebb szabad hely. Ráadásul este 22:55-kor indul a vonat. Nagyon nincs min sopánkodni. Kiváltom a jegyet, majd a szállásomra megyek. Ezúttal egy színvolanasabb guesthouse (Lakshmi Gh.), csendes környéken free wifivel.:-)
Lepakolom a motyóim és mindenekelőtt a városi bazárba megyek a gh. egyik alkalmazottjával. A kb. 3 km-es úton 54 alkalommal nyomja meg a dudát... A bazárban (mint bárhol Indiában) igen feltűnő jelenség vagyok. Az emberek kivétel nélkül végigbámulnak és ha valaki épp nem vett észre, azt figyelmeztetik a furcsa jelenség ( fehér ember) közeledtére. A zsúfolt utcákon valóban nem látni fehér embert, de ez azért több a soknál. A 9 hónap alatt megszoktam, hogy megnéznek, de ilyet meg sehol sem éltem. A bámuláson túl a bátrabbak megszólítanak és néhány szót váltanak veled. Valami oknál fogva a hosszú hajam különösen szeretik. "Long hair long life." Ahogy ők mondják.
A csavargás közben rendesen megtömöm a bendőm. Chukey bhatura (lángos menü), fried veg. Momo, (sült zöldséges momo) és az elmaradhatatlan gulab jamun.;-) Az itteni árak még a ladakhinál is alacsonyabbak. A lángos menü pl. 30 rupia (105 Ft). Két evés között sikerült ezt-azt vásárolni is. Nevezetesen: pehely hálózsákot tesómnak 1500 rúpiáért (5235 Ft) és két muszlim stílusú térdig érő hímzett inget magamnak. 850 rúpiáért (2965 Ft). Persze most is, mint mint mindig hosszas alkudozások árán kötöttünk ki a fenti áraknál.
A vásár után rátelepedtem a netre, amit akksim teljes lemerüléséig püföltem. Skypolások, csodalatos beszélgetések, levelek, stb...:-) Nagyon jó volt újra hallani a hangotok! A következő napjaim másból sem álltak mint netezés, evés a közeli kifőzdékben (rendszerint lángos menü és gulab jamun, de felfedeztem a rántott sajtot is krumplifeleséggel! Pacsirtám a megmondhatója, mennyire vágytam már a sajtra...) és pihenés. A minap azon vettem eszre magam, hogy már egész magabiztosan sétálgatok a helyi nyomorban. Úgy tűnik végre megszokta a szemem a látványt és azt is felfogtam, hogy a nyomor és a bámulás nem feltétlenül jelent veszélyt számomra.
A csomagom összepakolva és kicsekkoltam a szobámból. A délutánt a szálloda recepcióján töltöm. Olvasgatok, netezem, kajálok és várom az esti indulás eljövetelét...:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése