2013.10.08. (1. nap)
Reggel hajnali 4-kor ébreszt minket az óra. Kell néhány perc, mire sikerül összeszednem magam és kimászom az ágyamból. A taxi 4:30-ra jön a szállás elé, így nem sokat vacakolunk. Elszáguldunk a minibuszok parkolójába, kiváltjuk a jegyeket Beshisaharba (mára már 650 rúpia/fő, 1420 Ft) és begyömöszöljük magunkat a mikrobuszba. A 19 ülőhelyre 28-an zsúfolódunk be. Szerencsére a nyomor most sem tart túl sokáig. Ahogy haladunk, úgy szállingóznak el az emberek. Besisaharba 5,5 óra múlva érkezünk meg. Mielőtt belevágnánk a gyaloglásba, némi ebéddel turbózzuk fel magunkat.
13:00-kor frissen és üdén vágunk bele az újabb kalandba. A túrát egy poros autóúton kezdjük és gyalogoljuk végig Ngadi bazárig. Szerencsére az autó és buszforgalom még elviselhető így nem kell folyamatosan a port nyelnünk. Ngadi bazárban egy lemezből épült, Peace and love névre hallgató "hotelben" szállunk meg. (Nem ajánlom) A szobákhoz forróvizes zuhany és moszkitóháló is jár. Mindez 100 rúpiánkba kerül... A kaja kb 2-3 x annyiba kerül mint Kathmanduba, de meg így is elviselhető. Este korán álomba zuhanok...
2013.10.09. (2. nap)
A reggelt korán kezdjük, de a készülődés elég nehézkesen zajlik. Én kb. 5 perc alatt elkészülök, míg tesómék 1 óráig molyolnak. Persze ez annak is betudható, hogy még nincs meg az a rutinjuk, ami nekem. 8 körül indulunk meg a poros úton és nemsokkal később a saját tempómra váltva elszakadunk egymástól. Szerencsére a poros autóútról egy szűk gyalogösvényre vált az útvonal, ami meredeken vezet fel 1310 méter magasra. Az első település után egy gyönyörű kilátást nyújtó apró párkányra telepedek le. Meditálok egyet, míg Tibiék beérnek, gondolom magamban. A meditációnak vége és Tibiék sehol. Újabb fél óra várakozás után még mindig semmi. Ennyire lassan jönnének? Vagy nem vettük észre a jelzést és a lenti úton haladnak? Úgy döntök, hogy elsétálok a következő faluig és ott fogom bevárni őket. Az ösvény meredeken lejt, majd emelkedik újból felfelé Gerhmu falucskába. Egy vendéglőben banános porridget ebédelek és várok. Egy 10 éves kisfiú házi termesztésű hasist akar eladni nekem potom 100 rúpiáért. Az ajánlat nagyon kedvező, de nem élek a lehetőséggel.
Egyre jobban aggódom tesómék felől. Sms-sel próbálkozom, de sajnos nincs hálózat. Újabb 1 óra várakozás közben minden turistát megkérdezek, hogy neme látta-e őket. Sajnos senki sem ad pozitív választ. Egyre erősebb a gyanúm, hogy a lenti úton mennek. Felturbózom magam és szinte rohanok a nagy zsákommal a hátamon a hegyről le majd újból fel. Egyetlen reményem, hogy nem esett semmi bajuk és Jagatban, a reggel megbeszélt falucskában összefutunk. A faluba beérve rögtön az első házból egy srác szólít meg. Nem a testvéredéket keresed? Itt vannak a faluban és téged keresnek! Hatalmas kő esik le a szívemről és pár perccel később már újból együtt vagyunk! Sejtésem beigazolódik. A lenti autóúton jöttek, mivel egy guide erre mutatta nekik az utat. A szállásunk minden igényt kielégítő. Forró zuhany, tiszta és kényelmes ágyak, ingyenes internet és az étterem menüjén vagy 50 féle kaja. El sem akarom hinni, hogy trekkingezem. A ladakhi sátrazásaim után furcsa ez a luxus, de persze egyáltalán nincs ellenemre.;-) Vacsira jól bekajálok és a laptopot kifulladásig püföljük. Este a Hobit (hangoskönyv) mellett alszunk el.
2013.10.10. (3. nap)
Reggel a tegnapihoz hasonlóan indul. Kb. 1,5-2 óra alatt sikerül összekészülődnünk. Az ösvény meredeken indul felfelé, egy acélsodrony hídon keresztezi a folyót, majd meredek felfelé. A hullámzó terep is teljesen új számomra. Ladakhban általában vagy felfelé, vagy lefelé, vagy vízszintesen haladtam órákon át. A táj is sokkal változatosabb. Egyik nap még pálmák és banánfák között sétálunk, majd másnapra fenyvesek váltják fel a trópusi esőerdőket és rizsteraszokat. Utunkat megszámlálhatatlan vízesés mellett haladunk el, mire Tal falucskát elérjük. Innentől már Manang tartományban vagyunk, ahol a lakosság túlnyomó része buddhista. Megjelennek a sztupák, imamalmok és imazászlók. Talban egy fincsi ebéddel töltődünk fel és folytatjuk utunkat Bagarchapig. A túra második fele már közös az autóúttal, így a terep is sokkal könnyebb. A szállásunkon 150 rúpia ellenében kapunk 3 ágyas szobát. A kaja árak az előző napokéhoz hasonlóak, bár az ételek nem a legjobbak. Este újabb hobit hallgatás elalvás előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése