Hol is kezdjem!? Olyan távolinak tűnik a 19-i beköltözésem... Azért megpróbálok valahogy visszaemlékezni és papírra vetni élményeim.
A piszkos szállásom elhagyva egy városi kisbusszal 10 rúpiáért (35 Ft) a megbeszélt találkozóhelyre robogok, ahol rögtön egy riksába szállok, hogy a központ területére szállítsanak. Úgy látom a vendégek többsége indiai származású, csak néhány külföldit vélek felfedezni a sokaságban. (Később megszámoltam, 40 férfi és 30 nő vett részt a tanfolyamon.) Kitöltöm a formanyomtatványok halmazát, telefonom, értékeim és okmányaim "trezorba" helyezem, majd megkapom a szobaszámom. M-20. Mától itt fogok lakni Roberttel, az amerikai kutatóval közösen. A szobába lépve első benyomásunk, hogy egy börtön lakói vagyunk. Az ablakon rácsok, az ajtó csak kívülről zárható, a berendezés pedig két dögnehéz vaságyból és két fogásból áll. Szerencsések vagyunk, így van saját fürdőszobánk, ahol kedvünkre lubickolhatunk egy vödör hideg vízben és élvezhetjük az angol wc csodáját.:-) A tisztaságra viszont egy szavunk sem lehet! Nem várt tisztaság, még a wc kagyló környékén is! Miután elfoglaltuk szállásunkat és megismerkedtünk egymással, már hangzott is a gongszó, amely az első előadás kezdetét jelezte. Itt újból elhangzottak az addigra már jól ismert szabályok ( Csak hogy néhányat megemlítsek: Mostantól 29-ig mindenféle kommunikáció tilos, még a szemkontaktus is. Egyedül a tanárommal beszélhetek. A napi órarendet következetesen be kell tartani. A meditáció alatt törekedni kell arra hogy ne zavarjuk a többieket. Stb...), a holnaptól életbe lépő napirend (fotó mellékelve.) és bemutatták, mi is a Vipassana meditáció. Lefekvés előtt a közös meditációs teremben (Ahol egyébként időnk nagyrészét töltöttük.) a gyakorlatban is megpróbáltuk elsajátítani az első lépéseket.
04:00 Gong hangjára riadok legmélyebb álmaimból. A tanársegédek ezután egy csengővel is körbejárják a szállásokat, hogy mindenki biztosan felébredjen. Fél órám van magamhoz térni, mire megkezdődik a reggeli 2 órás meditáció. A küzdelem a fáradtsággal és álmossággal szinte minden energiám felemészti. Ezekben a reggeli órákban szinte alig tudtam koncentrálni a "feladatra", ami az első napokban légzésünk megfigyelésére fókuszált. A részletekbe nem mennék bele, mert akkor kisregényt írhatnék...:-) A reggeli menü némi magvas csirából, egy gyümölcsből, egy pohár tejből ( A meleg tej cukorral felturbózva volt a kedvencem.) és egy levesből állt. ( A leves általában az előző napi ebéd maradékának hígított változata.)
Az ezt követő pihenő időt mindig alvással töltöttem. Ez azt hiszem nagy hiba volt. Ugyanis a kb. 45 perc alvásból való felriadástól csak még fáradtabb lettem. Ezután újabb meditációs órák következtek, lehunyt szemmel törekedvén a mozdulatlanságra és az aktuális feladatra koncentrálásra. Az ebéd pont annyira volt ízetlen, mint amennyire bőséges. Kedvemre meríthettem tálcámra a natúr rizst és csapatit, amihez mindig valami furcsa zöldség kutyulék és egy leves párosult. Szerencsénkre sóval és cukorral is ízesíthettük az ételeket, bár csodát nem műveltek.:-) Ezután 1,5 óra alvás ismételten.:-) A délutáni meditációkat már sokkal jobban viseltem. Addigra sikerült kipihennem és összeszednem magam annyira, hogy tudjak koncentrálni. Este 7:00-8:30-ig rendszerint egy angol nyelvű előadást hallgattunk meg a Geonka féle vipassana meditáció megalapítójától. Itt részletesebben megismerkedhettünk az aznap elsajátított technikával és egyéb tanításokkal. (A vipassana meditációt Buddha fejlesztette ki, ezért sok párhuzamot lehet vonni közte és a buddhista tanok között. Tucatjával gazdagodtunk ezekkel az értékes tanokkal.) A vetítés után már csak egy rövid meditáció volt a 21:00-as lefekvésig. Furcsa, de az elalvás ilyenkor ment a legnehezebben. Mintha a hétköznapi alvásoktól kicsit felborult.volna a bioritmusom. Az egész napos ülés okozta fizikai fáradtság ellenére agyam még csak most indult be igazán.
A külvilág szinte teljes kizárása, az egész napos ülés, az ízetlen ételek és a reggeli kelés rendesen próbára tettek. A 6-7. nap környékén többször megfordult a fejemben az is, hogy feladom. Addigra teljesen kimerültem és mindennél jobban vágytam arra, hogy egy jót egyek és végre kialudjam magam. Szerencsére sikerült legyőznöm a kisördögöt...:-)
A 10 nap alatt úgy érzem sikerült betekintést nyernem a vipassana meditáció világába és ezzel egyúttal újabb lépéseket tettem meg azon a bizonyos ösvényen. Az ösvény, ami a megvilágosodáshoz, azaz az üdvözüléshez vezető út. Bizony ez ez esetben sem volt kéjutazás. Továbbá megszereztem azt a tudást, melyet ha bölcsen kamatoztatok és kitartóan gyakorlok a mindennapi életben sikerül megszabadulni a vágyódások okozta szenvedéstől, sikerül egy boldog, harmonikus és szeretettel teli életet kialakítanom.
Az egész ázsiai utazásom megkoronázta a Tibetben eltöltött kb. 2 hónap és ez a kurzus lett koronám ékköve. Rengeteg gondolat és tanítás, ami az út során felgyülemlett bennem, úgy érzem a napokban kristályosodott ki igazán. A tibeti magányosabb trekkingjeim során voltak hasonló "ráébredéseim" a dolgokra, de itt ez sokkal nagyobb mennyiségben és intenzívebb formában történt. Ezek a ráébredések minden bizonnyal a csendnek és a belső békének köszönhetők. A csendben ott lakozik a felsőbb erő és ha elég nagy bennünk a csend és éles a tudatunk, meg fogjuk hallani az üzenetet.
Köszönöm neked drága Isten, hogy itt lehettem!
Sziasztok!
Ui:
1.
Amennyiben bármilyen jellegű kérdésed lenne a tanfolyammal kapcsolatban, bátran írj mailt! g.abonyi@gmail.com Illetve temérdek anyagot találsz a neten, ha rákeresel a "geonka vipassana" kulcsszavakra...
2.
Minden bizonnyal október 1-én indulok Nepálba, ahol október 7-én végre újra látom testvérem és kedvesét!!!:-)
De jól nézel ki:))
VálaszTörlés