2013.10.02-2013.10.04.
A vonatom Dehradunból 22:55-kor indul és elvileg reggel 7:10-re fog befutni Kathgodamba, a nepáli határhoz legközelebb eső vasútállomásra. A 2. osztály légkondicionált, alvós szerelvénye minden igényem kielégíti. Tiszta ágynemű, tágas hely és teljesen kulturált körülmények. A csomagjaim biztos ami biztos az ágyam végére rakom és az indulás után pár perccel mély álomba zuhanok.
Reggel 6 körül ébredek "alvótársaim" mocorgására. Ők előbb elhagyják a vonatot, így felszabadulnak a lenti ágyak. Leköltözöm és ismerkedem a tájjal, ami most a szokásos. Szemét hegyek, nyomor és némi zöld. Kathgodam vasútállomásról riksával megyek a buszpályaudvarra, ahol épp elcsípek egy buszt, ami Banbassaba (határfalu) tart. A busz csordultig teli és az első 1,5 órát végig állom. Szerencsére lassan kopni kezd a tömeg és felszabadul néhány ülőhely. Banbassaban motoros riksa híján egy biciklis riksával érem el a határt kb 20 perc alatt. Eddigi legfurcsább határátkelőm ez. A nepáli és indiai emberek hátukon hatalmas árukötegekkel százával vonulnak mindkét irányból. Sehol egy turista és egy épület, ami határátkelőre emlékeztetne. Egyszercsak egy düledező bodegából integetnek. Ez lesz az indiai oldal, ahol ellenőrzik okmányaim. Míg a papírunkat intézem, egy pofátlan pávián majdnem ellopja a fánkjaimat. Nagy nehezen sikerül elhessegetnem, mire vicsorgással és fenyegető magatartással reagál... Innen újabb 15 perc séta a nepáli oldalra. A fogadtatást soha nem fogom elfelejteni. A barátságos, civil ruhás emberek között úgy érzem magam, mintha egy család hívott volna be teára. Miközben megkapom nepáli vízumom és beváltom indiai rúpiám nepáli rúpiára (1 irs=1,6 nrs) kellemesen diskurálunk Magyarországról és kalandjaimról...
Szuper! Nepálban vagyok!:-) Újabb 30 perc alatt biciklis riksával érem el Mahatnagar városkát. Az úton gyönyörködhetek az új tájban, ami meglehetősen emlékeztet a Laoszira. Eltűntek a nagy nyomornegyedek és városok. Itt a vidéki nyomor a jellemző. Persze 30 perc bicikliút alatt nem lehet következtetéseket levonni az egész országra, de bizakodom, hogy így is marad.:-) A buszpályaudvaron óriási káosz fogad, de riksásom hamar talál nekem egy buszt. Elvileg 15 percem van indulásig. Gyorsan bekapok néhány szamószát, majd elfoglalok egy ülőhelyet a buszon, míg van. A nagy zsákom a tetőre kerül, de a szemem mindvégig rajta tartom. Az út Nepalganjig alaposan lefáraszt. A busz az idő legnagyobb részében zsúfolásig megtelik és az ülőhelyek sem európai emberek számára lettek méretezve. Az út vége fele szerencsére elfogy a tömeg és mivel eleredt az eső, a srácok megengedték, hogy a nagy zsákom is az utastérben legyen. Az úgynevezett highway-t teljesen aszfalt fedi és szinte semmi forgalom nincs rajta. Fura érzés úgy utazni az ország első számú főútján, hogy percekig semmilyen gépjármű nem jön szemből. A tájat végtelen sík erdők, a távolban pedig 1-2 ezer méter magas hegyek uralják. Városokat szinte egyáltalán nem látni. A helyi lakosság sárból és bambuszból épült házakban, kis közösségekben él. Egyszer csak lángok csapnak fel az utastérben. Szerencsére nem túl komoly a helyzet, "csak" az akku égett le. Ami nagyobb baj, hogy innentől nincs dudánk és világításunk sem. Lassan sötétbe burkolózik a táj és egy zseblámpával világítunk magunk elé.:-) Na csak ezt éljük túl! Nepalganjba 21:00 körül érkezem és hamar egy szuper kis szállást találok. Wifi, zuhany, kényelmes ágy és finom kaja. A háziaktól megtudom, hogy a Kathmanduba tartó buszok reggel 5 körül indulnak. Gyorsan váltok pár szót szeretteimmel, majd álomba zuhanok, hogy valamelyest kipihenjem magam a holnapi hosszú buszútra...
Hajnali 4-kor ébredek, gyorsan összekapom magam és elsétálok a pályaudvarra. A hiénák hamar ellepnek, így könnyen megtalálom az ideális busztársaságot. 1180 rúpiáért (2610 Ft) Kathmanduba repítenek és még kaját és vizet is kapok. Kényelmes ülések és a csomagom is a busz belsejében utazik velem. Mellettem egy fiatal srác, ex katonai rendőr foglal helyet, aki rajong a külföldiekért és valamelyest beszél is angolul. Az úton mindvégig kommentálja a tájat illetve segít, amiben csak tud. Igazán rendes, akárcsak bárki más, akivel csak találkoztam ebben az országban. Az út végül 14 óra hosszúra sikeredett, minimális megállókkal... Kathmanduban útitársam taxit fog nekem, ami a Thamel szélén található Kathmandu peace guesthouse-hoz visz. Tesóm ide foglalt szállást. A fogadtatás itt is nagyon meleg. Elfoglalom a szobám, életjelet adok az otthoniaknak, majd álomba zuhanok. Végre megérkeztem Kathmanduba! Hosszú és fáradságos út van mögöttem, de holnap után már tesómékkal folytathatom kalandozásaim!:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése