2013.10.11. (4. nap)
A reggelünk a szokott ritmusban indul. A csapatnak ma én készítem a teát, mivel van nálam gáz, főző, zöld tea és gyömbér is. Miután elhagyjuk a szállást, utunk ismét fel-le és olykor az autóutat keresztezve halad. Az első órák ma is "keményebbek" majd fokozatosan könnyebbedik a terep mire Chamebe érünk. Már 12-kor befutunk a faluba, de úgy döntünk nem megyünk tovább. Az utóbbi napok viszonylag jó tempójának köszönhetően így is egy nappal előbb értünk ide a "tervezettnél". A szállás gyönyörű és ráadásul teljesen ingyen van. Az egyetlen kitétel az ott evés. Cserébe forró zuhany, ingyenes internet és ízletes falatok. A napos időt kihasználva kimosom a ruháim, míg készül ebédem. Főtt krumpli vegyes zöldségekkel. Mennyei finom... A délután a netezes jegyében telik. Sikerül Dalos Pacsirtámmal, édesanyámmal és nagymamámmal is skypolnom illetve feltöltenem két blogbejegyzést is. A 2670 méteres magasságot leginkább a hőmérséklet további csökkenéséből érezzük. Naplemente után mindannyian a hálózsákunkba vackolva fekszünk és Hobitot hallgatunk...
2013.10.12. (5. nap)
Az éjjel sokszor fent voltam. A 8 órási lefekvések kissé felborítják bioritmusomat. Talán egy hosszú és fárasztó nap segítene ezen a kérdésen. Elvileg ma 600 méter szintemelkedés és hosszú út vár ránk. Reméljük elég lesz egy jó alváshoz. Utunk ma is meredek kaptatókkal kezdődik és könnyű tereppel fejeződik be. Úgy néz ki, ez már mindig így lesz. Lower Pisang falucskába érve egy újabb csodaszép szállást fogunk ki teljesen ingyen. A forró zuhany itt is megvan, de internet viszont nincs a faluban. Hát jó! Talán ki fogjuk bírni net nélkül is a pihenést!:-) Az erős szél miatt több réteg ruha is felkerül. A hangulatos étkezdében (akár egy osztrák Hütte) begyújtanak nekünk és sorra hozzák elénk a finomabbnál finomabb fogásokat. Én pizzát (380 nepáli rúpia 830 Ft) eszem és forró, cukros tejet (50 nepáli rúpia 110 Ft) iszom. Este úgy döntünk, hogy holnap a hosszabb és kissé kaptatósabb fenti úton folytatjuk utunkat a még szebb kilátásért cserébe.
2013.10.13. (6. nap)
Gyönyörűen napos, de igen csípős reggelre ébredünk. Elfogyasztjuk ízletes reggelinket, majd szép lassan összekészülődünk. Az út első szakasza eddigi legnagyobb kaptatónkkal indul. Kb. 1 órán keresztül menetelek megállás nélkül felfelé, mire elérem a 3660 méteres magasságot. Ez a fajta gyaloglás már sokkal inkább emlékeztet a ladakhi túráimra. (Leszámítva a félúton hideg üdítőket árusító srácot és a megannyi kialakított pihenőhelyet.) Fentről pazar kilátás tarul elem. Az Annapurma2 7931 méter magas csúcsa szinte karnyújtásnyira van előttem és az Annapurma3 nem sokkal alacsonyabb csúcsa sincs nagyon messze. Az Annapurma2 megbabonáz. Szinte le sem veszem róla a szemem, míg Tesómék fel nem érnek mellém a csúcsra. Fejben már azt képzelem, hogy egy expedíció tagjaként valamelyik gleccseren haladok keresztül, küzdök a ritka levegővel, dermesztő hideggel és a nehéz hátizsákkal. Talán egyszer még ez is eljön... Meglátjuk. Tesómékkal egy tucat fényképet lövünk egymásról, majd folytatjuk utunkat a gyalogösvényen.
A táj minden irányban lenyűgöző, de Én menet közben is az Annapurma2-t bámulom... Most érzem igazán, hogy megérte eljönni erre a trekkingre. Ilyen magas hegyet még sosem láttam. Utunk lassan visszaereszkedik az alattunk zubogó folyó szintjére és egy sima néhány km-es séta vezet Manangig (3540 m). A város mindannyiunkban negatív benyomásokat kelt. A poros település hatalmas, lepukkant 40-50 szobás szállodákat sorakoztat egymás után mindkét oldalon. A helyiek pedig rég nem gyakorolták a vendégszeretet művészetét. A turisták hordája és túlkínálata, úgymond kifordította a helyi lakosságot magából, akik most tojnak a külföldiek fejére és visszaélnek helyzetükkel. A német pékségek, az étlapon olasz capuccinot és lasagnet kínáló éttermek további furcsa benyomásokat keltenek bennem. Persze nem mondom, hogy nem csábulok el rögtön a kakaós csigákat és almás tortákat látván, de ez akkor is gáz... Elvileg még mindig túrázunk a Himalája hegyei között! Sőt elvileg egyre távolabb kerülünk a civilizációtól. Ezt sajnos egy cseppet sem érzem...:-(
Az árak is jóval magasabbak az eddigieknél és csak sokadik próbálkozásra találunk olyan szállást, ahol 50 rúpiás jelképes összegért kapunk szobát és a kaja árak is elfogadhatóak. (Moonlight hotel) A kicsi - koszos szoba kissé elriasztja Tesómékat, de a további keresgélések hoznak eredményt. A szép szoba drága, olcsó pedig nincs több a városkában. Miután kipakolunk táskáinkból az étkezdében vacsizunk. Tibi nagyon izgatott lesz a Yak burger látványára. Rábeszél, hogy felesbe együnk egyet. Hosszú ideje nem ettem húst, de engedek a kísértésnek. A hambi kissé hidegen érkezik asztalunkra, így nem igazán tudjuk átadni magunkat az élvezeteknek sem. :-( A krumplis momo ellenben mennyei! Vacsi után beburkolózunk hálózsákjainkba és Hobit mellett zuhanunk álomba...
A táj minden irányban lenyűgöző, de Én menet közben is az Annapurma2-t bámulom... Most érzem igazán, hogy megérte eljönni erre a trekkingre. Ilyen magas hegyet még sosem láttam. Utunk lassan visszaereszkedik az alattunk zubogó folyó szintjére és egy sima néhány km-es séta vezet Manangig (3540 m). A város mindannyiunkban negatív benyomásokat kelt. A poros település hatalmas, lepukkant 40-50 szobás szállodákat sorakoztat egymás után mindkét oldalon. A helyiek pedig rég nem gyakorolták a vendégszeretet művészetét. A turisták hordája és túlkínálata, úgymond kifordította a helyi lakosságot magából, akik most tojnak a külföldiek fejére és visszaélnek helyzetükkel. A német pékségek, az étlapon olasz capuccinot és lasagnet kínáló éttermek további furcsa benyomásokat keltenek bennem. Persze nem mondom, hogy nem csábulok el rögtön a kakaós csigákat és almás tortákat látván, de ez akkor is gáz... Elvileg még mindig túrázunk a Himalája hegyei között! Sőt elvileg egyre távolabb kerülünk a civilizációtól. Ezt sajnos egy cseppet sem érzem...:-(
Az árak is jóval magasabbak az eddigieknél és csak sokadik próbálkozásra találunk olyan szállást, ahol 50 rúpiás jelképes összegért kapunk szobát és a kaja árak is elfogadhatóak. (Moonlight hotel) A kicsi - koszos szoba kissé elriasztja Tesómékat, de a további keresgélések hoznak eredményt. A szép szoba drága, olcsó pedig nincs több a városkában. Miután kipakolunk táskáinkból az étkezdében vacsizunk. Tibi nagyon izgatott lesz a Yak burger látványára. Rábeszél, hogy felesbe együnk egyet. Hosszú ideje nem ettem húst, de engedek a kísértésnek. A hambi kissé hidegen érkezik asztalunkra, így nem igazán tudjuk átadni magunkat az élvezeteknek sem. :-( A krumplis momo ellenben mennyei! Vacsi után beburkolózunk hálózsákjainkba és Hobit mellett zuhanunk álomba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése