Találkozás Gáborral és egy Lámával

2013.09.09.

Reggel a 6:30-as kelés ellenére friss és üde vagyok. Az ágyban alvás varázsa.:-) Reggeli után elolvasom Máté evangéliumát és megpróbálom tudatosítani Jézus tanításait. 10 körül indulok el a városba netezni. A meditációs központból semmi hír, de Gáborral sikerül egy 11 órási találkozót egyeztetni a muszlim templom előtti téren. Összeölelkezünk, mint két jó barát és egy kifőzdében osztjuk meg egymással élményeinket és, hogy ki-merre tart. Gábor sajnos holnap reggel repül Delhibe, hogy onnan tovább utazzon Varanasiba.:-( Na de ne búslakodjunk! Inkább örülök a nagyszerű magyar társaságnak és élvezem, hogy újra a saját nyelvemen beszélhetek, oszthatom meg Ladakh elbűvölő varázsának minden részletét. Gábornak egy-két hivatalos elintéznivalója akad, amiben megpróbálok a segítségére lenni. A legviccesebb az indiai posta.:-) 4 db sálat cipős dobozba tettünk és a dobozt megcímeztük.

A postán Ladakh népánek egy nem túl szimpatikus arcát, a pofátlanul tolakodót mutatja be. Mire valami csoda folytán a pulthoz keveredünk kiderül, hogy a csomag nem felel meg az előírásoknak. Felvilágosítást kapunk. Kizárólag fehér szín, az anyaga pedig szövet legyen. Egy szabóhoz sietünk aki gond nélkül készít nekünk egy tasakot, melyet gondosan elvarr minden oldalról. Ezután már csak fel kell címeznünk, a pultban számítógépre rögzítenek néhány adatot és kész. A csomag feladási költsége egyébként potom 300 rúpia (1060 Ft) volt és kb. ugyanennyi grammot nyomott. A nap folyamán még több helyre elkísértem Gábort. A rohanás kicsit szokatlan volt számomra, de ennek ellenére nagyon élveztem a napot. Este ismét baráti öleléssel búcsúztunk el egymástól...

2013.09.10.

Reggel ma is korán ébredek. Ma a Próféta című könyvből mazsolázom a városba indulásom előtt. Khalil Gibran remek művével egyszerűen nem tudok betelni. Számtalanszor olvastam már, de úgy érzem sosem elég.:-) A netkávézóban ellenőrzöm leveleim. Sajnos még mindig semmi a meditációs központból. Mivel az idő egyre jobban szorít (Legkésőbb okt. 7-re Kathmanduban kell lennem tesómék fogadására.) úgy döntök, hogy másik iskola után nézek, hátha ott sikerrel járok. Hamar találok is egy tökéletes vipassana központot Dehra Dunban, a nepáli határ közelében. Egy 10 napos tanfolyam 19-én indul és 30-ig tart. Tökéletes! Elolvasom a szabályzatot és kitöltöm a formanyomtatványt. Már csak egy visszaigazolást kellene kapnom és indulok is.:-) Nincs más hátra, mint türelmesen várni.

Miután skypolok szeretteimmel a napot kajálással és szuvenírek vásárlásával töltöm. Mivel elég jól ismerem a várost, azt is tudom mit, hol és mennyiért érdemes megvenni. Egy kifőzdében legnagyobb örömömre felfedezem a lángos helyi változatát a chuley-t. ( Valahogy így írják....) A 70 rúpiás (245 Ft) menü 2 lángosból, 1 adag daalból (lencse), 1 adag krumpliból, 1 adag házi joghurtból és némi fűszeres zöldségből áll. Ez aztán az olcsó és laktató ebéd!:-) Este egy kellemes meditáció után az újonnan kapott könyveim közül a Mennyei prófécia olvasásába kezdek bele. A regénybe szőtt tanítás igazán izgalmas olvasmánynak tűnik, csak úgy falom az oldalakat...

2013.09.11.

A 6 órási kelésen már meg sem lepődöm. Reggeli után folytatom a Mennyei prófécia olvasását. Attól eltekintve, hogy nem tudok 100%-ban egyetérteni a könyv tanításaival, úgy érzem az elolvasása csak a javamra válik és a fejlődésem szolgálja. A városba ma is 11 körül indulok el. Ellenőrzöm leveleim és néhány percet skypolok kedvesemmel és Anyával. A helyi srácoknak köszönhetően egy tucat megzenésített mantrával gazdagszik telefonom tárhelye.:-) A mennyei békességet árasztó mantrákat később egész nap dudolászom.:-)

Ebédre most is lángos menüt eszem, majd csait szürcsölök a szokott helyen, a szokott haverokkal. Baldiv, a "csai király" átadja teája titkos receptjét és azt is hol szerezhetem be a hozzávalókat. A prémium minőségű teából 250 g (+50 g ajándék) 105 rúpia (880 Ft)!!! A titkos adalékanyag (kardamom) pedig 50 rúpia (175 Ft). (kb. ennyi kell ennyi teához.)

Mikor visszatérek a vásárlásból a srácokhoz, a csapat szinte teljesen felcserélődik. Egyedül a szomszédos bolt tulajdonosa, kivel a legjobb a kapcsolatom van még itt. Rajta kívül egy szerzetes és egy másik civil ruhás helyi foglal helyet a keskeny padon. Leülök melléjük, majd boltos haverom segítségével (tolmácsol) szóba elegyedünk. Előbb a szerzetes érdeklődik vallási nézeteim felől, majd miután megtudom, hogy padtársam egy Láma, én kérdezek. A telefonomban néhány jel fényképét őrzöm, melyeket még gyerekkoromban rajzoltam. Dióhéjban elmesélem a jelek történetét és azt is, hogy meggyőződésem, hogy előző életemben Én is tibeti szerzetes voltam. A jelek közül néhányat konkrét tibeti írásjelekkel azonosít, míg néhánnyal nem tud mit kezdeni. Az elmondottakra nem igazán látok meglepődöttséget az arcán. Persze miért is lenne meglepődve egy olyan ember, akinek ezek a dolgok (pl: reinkarnáció) épp oly természetesek, mint mások számára az, hogy a halállal minden megszűnik. Meg néhány mondatot váltunk, majd egy kedves mosollyal és kézfogással távozik a Láma és vele mindenki.

Egyedül maradok boldogságomban. Egy nemrégiben olvasott bölcsesség jut eszembe, ami valahogy így hangzik: "A prófétát nem kell keresni, aki megérett rá, ahhoz Ő fog eljönni." Lám mennyi templomban jártam és mennyit kerestem a megfelelő szerzetest, aki felismeri a jeleim és a sors egy teljesen váratlan pillanatban tálcán kínálja a lehetőséget. (Szerencsére felismertem és éltem vele.)

Magamban hálát adok Istennek és ezzel a boldogsággal "zsebemben" sétálok haza. A kapott zenés mantrákra egy csodálatosat meditálok, folytatom a könyv olvasását, majd álomba szenderülök.