Kóborlás a hegyek között

Ladakhban tervezett utolsó trekkem (Phyang - Hundar, 79km, 1db 5410 méteres hágó) kicsit másképp sült el, mint terveztem. A 6 napos kényelmes túrából 4 nap bolyongás lett, míg végül visszatértem oda, ahonnan indultam. Ugye mindenki ismeri a mondást? Ember tervez, Isten végez. Azt hiszem ebben az esetben ez abszolút így van és a 4. napra meg a miértre is megkaptam a választ. Szóval lássuk mi is történt pontosan...

2013.09.05. (1. nap)

Az éjszakám a szokásos trekkingek előtti izgalomban telt. 05:45-kor pattanok ki az ágyból és a gyors reggeli után már útnak is eredek ez esetben különösen nehéz hátizsákommal. (Extra mennyiségű kaja.) A utcák szinte teljesen üresek. Úgy tűnik rajtam kívül csak a szemétdombokon guberáló állatok vannak ébren. (A napközben összegyűlt szemetet a boltosok, éttermek stb... az utcára szórják, amit minden reggel a kukások gyűjtenek össze.) Egy kis bizonytalan keresgélés után befut a buszom, ami 25 rúpiáért (85 Ft) 40 perc alatt repit Phyang falucska festői kolostora elé. Balszerencsémre csak egyetlen fiatal Monk van jelenleg itt. Miután készségesen körbevezet a 16. századi épületben csai teával kínál és kellemesen elbeszélgetünk. A templom teljesen elvarázsolt és kedvem lenne itt maradni, de sajnos szállást nem tudnak számomra biztosítani.

A kolostort elhagyva festői szépségű falun keresztül vezet az utam. A növényzetben gazdag völgyet úgy tűnik csak tibetiek lakják. Tipikus ladakhi épületek és emberek. Szinte mindenki rám köszön és jó szerencsét kíván utamhoz. A faluból továbbra is autóút vezet felfelé Phyang Phu-ba. (Leginkább az otthoni falvak melletti szőlőhegyhez hasonlítanám.) Az útikönyvem szerint itt kellene ma éjszakáznom, de mivel sehol sem találok kempinget, folytatom az utam a hegyek felé.

A könyv szerint a Shyok patakot követve kell haladnom egészen a hágóig. Persze eszem ágába sincs 2,5 napnyi távolságot legyalogolni. Szerencsémre a falut elhagyva néhány száz méterrel meg is találom táborhelyem. Néhány m2 füves terület, kristálytiszta vizű patak és csodalatos kilátás a távoli Stok Kangrira. (Stok Kangri a hegy, amit néhány napja másztam meg.) Miután felverem a sátram, nekiállok főzöcskézni. A zacskós leves + tojás kombináció után jöhet az újdonság. A zacskós készételekből 5 napi adagot vettem Lehben. Mivel számtalan ízben lehetett vásárolni, minden napra új meglepi fog várni. A mai menü Dal palak, ami magyarul lencse és spenót. Miután forró vízben felmelegítem a tasakot, már kész is a mennyei ebéd. A zacskós leves után valóban a mennyekben érzem magam! Úgy néz ki a kajával nem lesz gond!:-) A délután hátralévő részét szemlélődéssel és meditációval töltöm. Élvezem a csendet, a kellemes időt és a természetet. Este kisebb szélvihar kínozza sátram, ami most is hősiesen helytáll. A szél keltette ijesztő hangoktól nehezen jön álom a szememre.

2013.09.06. (2. nap)

Az éjszakám átlagosnak mondható. Óránként megébredés és sok sok forgolódás... Mivel mára is viszonylag rövid és könnyű túrával számolok, nem sietem el a reggeli készülődést sem. Hálózsákomba gubózva türelmesen kivárom a hegyek mögül előbúvó nap első sugarait. Máris minden happy!:-) Elfogyasztom lekváros szendvicsem forró teámmal, majd kényelmesen összepakolom cókmókom és folytatom az utam a patakmeder mentén.

Az ösvény fokozatosan eltűnik és a terep egyre "vadabb". A kitaposott út helyett mázsás köveken lépkedem, lépcsőzöm vagy ugrálok. A 4 órás menet teljesen leszív. A könyvem szerint ahol a patak balra kanyarodik, ott lesz valahol a mai szálláshelyem is. Nincs egyszerű dolgom. Két napja egy embert sem láttam és reggel óta az ösvénynek is nyoma veszett. Végül a patakmeder felett kb. 50 méterrel egy dombtetőn találom meg táborhelyem. Az viszont továbbra is nyugtalanít, hogy semmi nyoma sincs a csapásnak. (A pónikaravánok mindamellett, hogy szépen kitapossák az útvonalakat, tetemes mennyiségű lócitromot hagynak maguk után. ) Minden lehetséges eszközt bevetek (iránytű és térképféleség), hogy megtudjam hol is vagyok. Miután tábort verek körbejárom a környező hegyeket és arra a következtetésre jutok, hogy a táborhely és az irány is stimmel. Valószínűleg azért nincs csapás, mert nem egy "sláger" trekken vagyok.

Ha a táborhely stimmel, 4800 méter magasan vagyok. A hőmérséklet hamar lehűl és a szél is feltámad. Elkészítem mai ebédem, majd bevackolom magam és várom az estét. Édesanyám utolsó híre kísért időről időre. Valami olyasmit hallott, hogy az államokban egy magányosan sátrazó srácot farkasok támadtak meg az éj leple alatt. Eddig valahogy eszembe sem jutott, hogy félnem kellene a tibeti farkasoktól, de mostanra sikerült kicsit betojnom. Végül két gondolattal nyugtatom magam:

1. A sorsunk meg van írva. Aki ebben hisz, az nem fog attól tartani, hogy farkasok eledelévé válik. (Nem fog az eljövendő események miatt aggódni.) Abban az esetben, ha mégis ez a sors lenne elrendelve, akkor pedig kár sopánkodni az elkerülhetetlenen.:-) A farkasok úgyis meg fogjak enni, bármit is tesz ellene. Sokkal "hasznosabb" a jelenben élni, mint az eljövendőn kattogni, de ez már egy másik bölcsesség...

2. Ahogy édesapám szokta mondani: "Isten a hajunk szálát is számon tartja!" Tehát semmi nem történhet az Ő tudta nélkül. Mivel Isten, mint gyermekeire tekint le ránk, csak is olyan sorsesemény megtapasztalásába enged minket bele, ami a javunkat szolgálja. (Még a sokszor értelmetlennek tűnő dolgoknak is megvan az oka!)
Az éjszaka most is rengeteget fent vagyok és maximálisan be kell húzódnom hálózsákomba. Odakint farkasordító a hideg, még a sátramban is fagy!!!

2013.09.07. (3. nap)

A hajnali vacogás örökkévalóságnak tűnik. Ezt a reggelt senkinek sem kívánom! Mivel ma elvileg hosszabb nap elébe nézek, nincs időm tökörészni. Mire összeszedelőzködöm végül a nap is előbújik, de úgy tűnik a fagyott talajt és patakokat ez egyelőre korántsem izgatja.

Ingatag moréna lejtőket és befagyott patakot keresztezve kb. 2 óra múlva érem el azt a bizonyos pontot, ahol meghozom a nehéz döntést. Vissza kell forduljak! A hágó, amit most már tisztán látok, biztos, hogy nem az "Én" hágóm. A terep innentől szinte kizárólag vészjósló moréna lejtők keresztezéséből áll a hágóig és ki tudja onnan merre tovább?! Annak ellenére, hogy a "feladás" gondolata igen távol áll tőlem, egy cseppet sem szomorkodom. Rögtön arra gondolok, hogy mint mindennek, ennek is meg van az oka. Vissza kell menjek a faluba! Talán a kolostorban lenne még dolgom!? Meglátjuk... Mindenesetre most szépen visszatúrázom első napi táborhelyemre és majd meglátjuk hogyan tovább...

A visszautat nem a patakmederben, hanem a patak feletti domboldalon teszem meg. Viszonylag hamar rá is bukkanok a napokig kutatott ösvényre.:-) Ezek szerint majdnem végig a patak felett velem párhuzamosan haladt, (kb. 100 méterre tőlem) csak néhany km-el a 2. napi szálláshelyem előtt tért el balra a bizonyos hágó irányába. Na majd legközelebb.:-)

A kis táborhelyemre gyönyörű napsütéses időben érkezem. Levetem büdös ruháim és alaposan megfürdöm a patakban. Hmm... Máris sokkal jobban érzem magam. Mivel bőven van kajám, úgy döntök, ma dupla adagot eszem. Kiterítem gyékényem és igazi piknikezős hangulatban ebédelek. Az estig hátralévő időt mantrázással, meditációval és hangos énekléssel töltöm. :-) Az esti vacsi után aztán bevackolom magam és próbálom féken tartani gondolataim szárnyalását. Nem könnyű órákig szemlélni a sátor belsejét, ahelyett hogy fejben a jövő és a múlt eseményeiről álmodoznék. :-) Az este most is sok-sok forgolódással és ébrenléttel jár, de egyáltalán nem fázom!

2013.09.08. (4. nap)

Pont mint két nappal ezelőtt, most is türelmesen várok a hegyek mögül előbúvó napsugarakra. A türelmem rózsát terem és csodálatos reggel jutalmaz. A nap már most olyan erősen tűz, hogy ádámkosztümben reggelizem és tevékenykedem sátram körül. A meztelenkedés egyáltalán nem szokásom, de a senki földjén ilyen gyönyörűséges időben nagyon is élvezem. Miután szépen lassan összeszedelőzködtem, folytatom az utam vissza a faluba.

Kb. 2 órával később egy ladakhi úr szólít meg épülő házának kapujából. Teára invitál. Először udvariasan ellenkezem, majd beadom a derekam. A kertben ülünk le és a finom csai szürcsölése mellett kellemesen elbeszélgetünk. A társalgásból a vipassana meditáció fejtegetése kerekedik ki. Mint megtudom, Lehtől 10 kmre, Choglamsarban nem is akármilyen meditációs központ található. Ebben a pillanatban értem meg, miért is kellett visszaforduljak és miért is tértem ide be teázni! Az elfeledett 10 napos vipassana meditáció! Mint akit puskából lőttek ki, úgy indulok el gyalogszerrel Lehbe. Kb. 2-3 óra menetelés után sikerül leintenem egy taxit, ami 30 rúpiáért (105 Ft) a főutcáig repít.

Elfogyasztom szokásos pizzámat és csai teámat, majd egy internet kávézóban telepedem le. Megírom a jelentkező e-mailt a központnak és reménykedem a sikerben. :-) Évivel, Gabival és Tibi barátommal is sikerül telefonon beszélgetni mielőtt hazaindulnék. Otthon most is nagy szeretettel fogadnak. Miután elmesélem a történteket, alaposan lefürdöm, megírom a blogot, majd álomba szenderülök...