Irány Kambodzsa!

2013.05.18.

Reggel 8-kor térek magamhoz. Az egész éjszakát átaludtam, leszámítva az óránként felébredéseket és pozíció változtatásokat. Már Bangkokban kellene lennünk, de Bangkoknak még nyoma sincs. Végül 11-re érkezünk a vasútállomásra. Kiváltjuk az újabb vonatjegyünket, ami a Kambodzsai határig szól, 46 bahtba (350 Ft) kerül és előreláthatólag 4,5 óras út 36 megállóval.  A vasúti étteremben megebédelünk, majd Zoli még egy kis KFC-vel fojtja el éhségét. A váróban egy unalmas Thai box mérkőzést nézünk meg kivetítőről, majd irány a peron. Vonatunk 13:05-kor indul. A peronon egy fiatal lengyel srác csapódik mellénk. Konrad 23 éves és Ő is a Kambodzsai Angkor Wathoz tart. Mi már lemondtunk a mai határátkelésről, de Ő még bizakodik. A vonat 20 perc késéssel indul teli emberekkel és áruval. Sokszor egy gombostűt nem lehet leejteni a vonaton. Emberek mindenhol. 

Zoli és Konrad egy padon, míg én velük szemben a táskámon ülve utazom. Körülöttem thai nők és férfiak ülnek a földön. Hamar kapcsolatba lépek velük. A fényképalbumok, melyekben otthoni emlékeim őrzöm, nagy sikert aratnak. Kézről kézre jár a vonaton! Anya és Évi! A thaiok egyöntetűen mondták, hogy gyönyörűek vagytok!:-) Vonatunk végül egy óra késéssel érkezik meg a határmenti városkába. Este 18:30 van. Konrad is belátja, hogy bölcsebb velünk maradni és itt tölteni az éjszakát, majd holnap korán reggel az emberáradatot megelőzve átlépni a határt. A vasútról a Lonely Planet könyvet segítségül hívva a Market motelbe megyünk. A 3 ágyas szuper tágas és tiszta szoba 150 baht  (1.140 Ft)  fejenként. 

A fő attrakció viszont a kert végén található medence. Miután ledobtuk a táskánkat a szobánkba, zuhany, majd azonnal egy fejessel indítunk a medencébe. 23 óra a thai 3. osztályon bizony nem túl higiénikus. Mintha az egész testünket valami ragacsos anyag borítaná. Milyen rég éreztem ezt!!! Hűvös, édesvíz... Oda-vissza úszkálok a medencébe, mintha egy cseppet sem lennék fáradt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Konraddal még egy vízalatti úszóversenyben is összemérjük erőnket. Legalább 10 éve nem csináltam ilyet. Önfeledten ugrálunk, csúszdázunk és úszkálunk... Most mindenki újra gyereknek érzi magát.:-) Felmerül a kérdés. Akarunk mi innen elmenni?!:-)

Fürdés után az utcai árusoknál degeszre esszük magunk, majd elszürcsölgetjük Zoli isteni eperborát. A szállásunkon van wifi, de félelmetesen lassú, így csak Évivel tudok telefonálni és Anyának tudok üzenetet írni. Este 22.30 körül fekszem ágyba és néhány pillanat múlva már mélyen alszom...

2013.05.19.

Reggel 6:30-kor ébreszt az óra. Korán kelünk, hogy elkerüljük a dugót a határon és, hogy időben odaérjunk Angkorba. Reggelire Konraddal rántottázunk, míg Zoli lekváros kenyeret eszik. 8-kor sikerül elindulnunk és 9:30-ra már Kambodzsában vagyunk. A határátlépés simán ment. Az internet teli volt mindenfele rémhírrel. Hamis konzulátusok, hamis rendőrök, zsebesek, drogcsempészek, korrupt határőrök, stb stb. Mi mindenre felkészültünk, így ezeket egy kivétellel ki is kerültük. A hamis konzulátusnál a mi tuktukunk is megállt, de mi határozottan rászóltunk, hogy irány a határ. Ezután minél gyorsabban elhagytuk a thai oldalt senkire nem nézve és semmilyen segítséget nem kérve. A kambodzsai oldalon a vízumigénylésnél mindegyikőnket megsarcoltak 1-2 dollár kenőpénzzel, de azt hiszem ez még bőven belefér. Miután megkaptuk az egy havi vízumot (20 dollár + kenőpénz) egy újabb papírt töltöttünk ki, végül megkaptuk a pecsétet is az útlevelünkbe.

Megérkeztünk Kambodzsába! Körülöttünk ezernyi ember árukkal megpakolt kocsikkal, vagy csak egy nagyobb zsákkal a fején próbál átjutni a thai oldalra. Koldus gyerekek kéregetnek, de mi kizárunk mindenféle kontaktust. A határról ingyenes busszal megyünk  a 10 percre lévő buszpályaudvarra, ahol egy 8 fős csapatra duzzadunk. 3 argentin, 3 lengyel, Zoli és Én. Mivel ennyien összejöttünk, egy kisbuszt bérlünk, így 10 dollár/fő áron 2-2,5 óra alatt Siam Riepben (Angkor mellett lévő turista település) lehetünk. A rendes busszal egyébként 9 dollár lenne az út és 4,5 óra... Bepattanunk a klimatizált kisbuszba és az utat szinte végig blogírással töltöm. Persze olykor olykor pillantást vetek az egyhangú tájra. A kiirtott dzsungelek helyén rizsföldek sorakoznak. A végeláthatatlan síkságot csak egy-egy apró dombocska és pálmafa teszi színesebbé. A főút egészen Siam Riepig aszfaltozott és jó minőségű. Ha jól tudom 2008-ban készült. (Előtte földút volt, ami monszun idején járhatatlanná vált.)

Siam Riepbe érkezve egy meglepően modern és nagy város fogad. A 4 sávos főút mentén gyönyörű és nagy szállodák, műszaki kereskedések, éttermek, souvenir shopok sorakoznak. Mindannyian ugyanabba a Guest houseba megyünk. ( Happy GH.) A minibuszról egy újfajta tuk-tukra kell átszállnunk és ez visz minket a pontos címre. Az apró salakos utcában egymást érik a Guest houseok. Zoli egyedül, míg Én Konraddal veszek ki szobát. (kétágyas szoba 7 dollár/éj) Szupertiszta, hűvös és tágas szobánkkal maximálisan meg vagyok elégedve. Talán eddigi legigényesebb szobám.

Lepakoljuk a cuccainkat, biciklit bérlünk (1 dollár), majd Konraddal a városba megyünk körülnézni és ebédelni. Az első szendvicsesnél megállok és két baguettel meg is tömöm a.hasam. (1 dollár) Később egy supermarketben vásárolunk be és ismerkedünk az árakkal. Minden hihetetlenül olcsó! Hamar feltűnik a nagy számban itt élő nyugati. Terepjárókkal, krosszmotorokkal járnak és Kambodzsai gyerekek lesik minden kívánságuk. Az egyik utcában 8 kisgyerek mossa egy nyugati férfi terepjáróját. A forróság elviselhetetlen és én is kezdek elfáradni. Visszatekerünk a szállásra és egy rövid pihenőt tartunk. Este mindhárman biciklire pattanunk és az éjszakai piacra megyünk. Végigjárjuk a bazárt és végre rászánom magam egy új trikó vételére. (2 dollár) A folyó partján drogdealerek környékeznek meg, de könnyen lerázom őket.

Szomorú tény, de úgy tűnik a nők verése Kambodzsában nem elítélendő. A nyílt utcán vagyunk szemtanúi, ahogy a veszekedésből tettlegességig fajuló verés lesz... Miután mindannyian kivásároltuk és nézelődtük magunk, visszamegyünk a szállásra és nyugovóra térünk. Hosszú napunk volt és holnap hajnali kelés vár ránk. Szeretnénk látni a napfelkeltét az Angkor Watban, ami annyit jelent, hogy 4-kor kelés!:-)