2013. március 29., péntek

Mindennap ugyanaz és mégis mindig más.:-)

2013.03.26.

Reggeli korán kelés után 3 napüdvözlés és meditáció. A tűzrakóhelynél két új lakó lao coffet főzöcskézik. Letelepszem melléjük a kis szettemmel és rögtön kávéval kínálnak. A srácok Izraelből jöttek és már fél éve járják Ázsiát. Amíg reggelim készül és elfogyasztom, kifaggatjuk egymást mindenről.:-) Christin már összecsomagolt és útra kész. Még ma elhagyja Thakeket és holnap már kambodzsai gyerekeket fog angolul tanítani egy karitatív szervezeten keresztül. Sajnálom, hogy elmegy! Nagyon megszerettem a mindig vidám, hangosan nevető és kedves Christint... Reggeli után Michellel a plafonhoz megyünk mászni. Nem igazán érzem az erőt, a tenyerem még most is vörösen izzik a plafonmászástól... Egy könnyű bemelegítő út után belevágok a tegnapi útba. Mély levegő és stabil mozdulatok. Minden szépen és simán megy egészen az utolsó pár mozdulatig. Addigra minden energiám elszáll és a megmászást jelentő kulcsfogásról a mélybe zuhanok. Sosem szoktam ilyet csinálni, de most ereszkedés közben hangosan káromkodom és szitkozódom.

Ezzel a lendülettel vissza is vonulok az étterembe, ahol előbb csak egy adag rizst eszem lekvárral, majd egy csirkesalátát is legyűrök mellé. Ebéd után vagy két órát sziesztázom. (barlangban fürdés, tanulás és henyélés) Késő délután aztán frissült erővel indulunk vissza a plafonhoz. Sokkal jobban érzem magam, mint délelőtt és ennek az első standnál szemmel látható nyomai is vannak. Nem izzadtam ki! Rövid pihi után belevágok a második hosszba és végre legyűröm eddigi legnehezebb utamat a plafonon. Lentről kisebb csapat drukkol és kiabál fel az utam végéig. :-) Nagy az öröm! Nagy kő esik le a szívemről, de hamar egy újabb kő veszi át a régi helyét és már az új projekt körül jár az agyam. Még nehezebb út, még hosszabb plafonmászás...:-)
Este ünnepi vacsora. Sticky rice csirke salátával és amerikai típusú banán palacsinta csokiöntettel. 41.000 kip (1.230 Ft) Vacsi után traccsparti, majd jóga és meditáció.


2013.03.27.

Kora reggel frissen ébredek, de a kezeim egy cseppet sem kívánják a sziklát. Asszem ma nem fogok semmi nehezet mászni. Reggeli az izraeli srácokkal, majd tanulás és fürcsi a barlangban. Fürcsi után felfedező útra indulok. Kíváncsi vagyok, mi rejlik a barlang túloldalán. Egy kis mászókával és néhány ugrással száraz lábbal átkelek a barlangon. A túloldalon egy ösvényt találok, ami a dzsungelbe vezet. Követem az ösvényt és hamarosan autók zaját hallom meg. 10 perc séta és a főútra lyukadok ki a legközelebbi településnél (Xiang Liab), ami néhány házikóból, boltból és egy étteremből áll. Az étteremben széles mosollyal fogadnak és angol menü is van. Az étlap majdnem azonos a tábori étlappal, csak itt minden picit olcsóbb. Megbeszélem a házinénivel, hogy este visszatérek.:-)

Visszafelé a járt úton megyek és az időt is lemérem. Pontosan 20 perc az én tempómban.:-) Aki túrázott már velem, az tudja milyen a tempóm...:-) Visszaérve újabb fürdő a barlangban, majd rizs lekvárral ebédre és szieszta.
Changhuival 2 körül indulunk el mászni. Egy közepes utat onsightolok a plafonon, majd belevágunk Lucas filmes projektjébe. A lényeg, hogy a fal tetejéről rögzítsem, ahogy halad felfelé. Felmászok az úton, rögzítem magam és megpróbálom a maximumot kihozni magamból.:-) Remélem Lucas hasznát veszi, majd a felvételnek. A videó után Changhuival még két könnyebb utat mászunk. Az egyik neve Agro yoga!:-) Mászóka után Changhuival együtt indulok el, hogy felfedezzem az új étterem ízeit. Trikó, pénz, fejlámpa... Nekivágunk a barlangnak és hamar az étteremhez érünk. Csirkesali rizzsel kóla (0.75) és lao coffe. 15.000+5.000+5.000+5.000 kip (450 Ft+150Ft+ 150 Ft+ 150Ft) Este korom sötétben indulunk vissza a táborba és jobbnak látjuk, ha a hosszabb de biztosabb utat választjuk. Este nincs erőm végigcsinálni az összes jóga gyakorlatot. Rövid nyújtás után meditáció és ábrándozás arról, hogy vajon mi van otthon...

Pihi nap után mászás, mászás és mászás...

2013.03.24.

Reggel hullafáradtan mászom ki a sátorból. Éjszaka vihar volt és volt néhány cuccom szanaszét a sátor körül, amit rögtön biztonságba kellett helyeznem. A sátor szerencsére kiállta a próbát. Az első monszunt szárazon megúsztam. Megreggelizek, majd a legújabb szektorhoz megyek Lucassal terepszemlére. Az utak nagyon frissek. Néhányat épp most építenek ki. Ráadásul az összes út pont nekem való nehézségű! Azt hiszem holnap itt fogom kezdeni a napot... Terepszemle után biciklire pattanunk és Lucassal együtt indulok el Thakekbe. Ideje végre életjelet adnom a szeretteimnek!

Az utat kb 45 perc alatt lenyomjuk (13 km). A menetszélben egész jól viseljük a 40 fokos kánikulát. Útközben sorra haladunk el a helyiek mellett akik integetnek és mosolyognak ránk. Tényleg imádni való nép ez a Laoszi...A városba érve először a ruhás piacra megyünk, ahol sikerül 30 tojást és némi kenyeret beszereznem. A wifit igen nehézkesen sikerül megtalálnunk. Végül a Mekong partjához közel egy méregdrága étteremben lelünk rá. Benyomom a skypot és hosszasan csevegek Pacsirtámmal, Anyával és Bölénnyel. Apától névnapi köszöntő levelet kapok és még jónéhány levélre is válaszolok. Frissül a blog is... Vagy két órát pötyögök a telefonommal. Ebédre egy fried noodlet eszünk szódával és kávéval 49.000 kip (1.470 Ft). Lemegyünk a Mekong partra és újra megcsodálom ezt a hatalmas folyót. A túloldalon Thaiföld buddhista kolostorai tornyosulnak. A szívem még mindig vissza húz!

Később a helyi foodmarket után érdeklődünk, amit egy kis keresgélés után meg is találunk. Az eddigi legizgalmasabb piacon találjuk magunkat. Minden van teritéken... Csak hogy néhányat említsek: kígyó, béka, mókus, patkány, madárfélék, belsőségek, rovarok, különleges halak, tengeri herkentyűk, zöldségek gyümölcsök. Egyedüli fehérként csatangolunk a sorok között és a helyiek nagy érdeklődést mutatnak irántunk. Néhányan a fiatal lányaikat kínálják nekünk feleségnek.:-) Persze mi csak mosolygunk, ahogy körülöttünk mindenki. Imádom ezt a helyet! Végül csak egy fokhagymát veszek és egy helyi kajaárusnál vacsorázom meg Lucassal... Már sötétben indulunk vissza a táborba. A visszaút határozottan rosszul esik, de legyűrjük.:-) A táborban aztán élménybeszámoló a többieknek, majd fürdés, jóga és meditáció.

Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült összehozni a netezést és, hogy néhányotokkal még telefonon is tudtam beszélni. Köszönöm, hogy velem vagytok!!!


2013.03.25.

Reggel frissen és üdén ébredek. Az éjszaka jól aludtam és a pihi nap is jót tett. Reggeli után Christinnel nem sokat teketóriázunk. 9 órakor már az új szektornál vagyunk. 2 nehéz utat is sikerül onsight megmásznom. Szuper formában érzem magam. Irány a plafon!:-) Egy hosszú és egy igazán nehéz utat szemelek ki projektnek. Az út első fele egy 6c nehézségű, mondhatni bemelegítő rész. Ezután egy szuper pihenőpont, ahol majdnem teljesen le tudja magát pihenni az ember, majd jön az őrület. Rád szakad a plafon és érzed hogy minden egyes mozdulattal fogy az erőd. Itt sajnos nem kifizetődő a lassú stílusom. Magam is meglepődöm, mikor a stand alatti utolsó akasztásnál esem ki az útból. Talán második próbára össze fog jönni. Christin is mászik egyet, majd ebéd (sticky rice saját lekvárral) és fürdőzés a barlang hűs vizében.

Számomra ez a nap fénypontja. Órákig tudnék itt maradni és lubickolni a hideg vízben. Nem is tudom mi lenne itt velem e nélkül a patak nélkül.:-) A lényeg, hogy itt van és én ezt alaposan ki is használom.:-) Fürcsi után még egy óra ejtőzés, majd vissza a plafonhoz. Újabb próba a projektre, de most addig sem jutok el mint először. Úgy tűnik a lekváros rizs nem hozott elég energiát.:-) Na majd holnap... Napzárásként egy közepes utat mászunk, de már ez is kínszenvedés. Minden mozdulatnál ég a bőr a tenyeremen. Asszem mára ennyi volt...

Este pad thait és sült banánt vacsizom. A banán elég piciny adag és drága is. Asszem első és utolsó volt.:-) A tűzrakóhelynél késő estig beszélgetünk a többiekkel. Christin holnap elhagyja a tábort és új mászótársammal Michel-el (Németországból) folytatom mászókarrierem. Michel már egy éve utazik és egy csomó helyen járt már, ahová én még csak most készülök. Sok sok infót oszt meg velem. Ezúton is köszönöm Neki!:-) A napot most is jógával és meditációval zárom.

2013. március 24., vasárnap

Utazás Thakekbe és első napjaim

2013.03.20.

Reggel lassan készülődtem, hisz bőven volt időm. Az útlevelem egy perc alatt kézhez kaptam a bevándorlási hivatalban az új pecséttel, miszerint április 19-ig élvezhetem a Laosziak vendégszeretetét. Nagyszerű! Irány a központi pályaudvar! Hatalmas hátizsákommal most is feltűnő jelenség vagyok. Egy szerzetes még kezet is ráz velem néhány jókívánság kíséretében. Ezek után biztos vagyok benne, hogy jó utam lesz!:-) Sajnos ma tényleg nem indul busz Thakekbe, így helyi busszal átrobogok a déli pályaudvarra. A kalauz a hátsó sorba vezényel a szerzetesek mellé, akik alaposan megcsodálják méretes hátizsákom. Egyikükkel beszédbe elegyedek és hamarosan a vallásoknál azon belül a buddhizmusnál kötünk ki. Majdnem sikerül végighallgatnom Buddha életét, de sajnos előbb le kell szállnom a buszról, minthogy a story végére értünk volna. Mindenesetre jó volt megismerni a  fiatal (19 éves) szerzetes srácot.

A pályaudvaron már benn áll a buszom és a személyzet már serényen tömi a busz belső terét árúval. Megváltom a jegyem 60.000 kip (1.800 Ft), majd betankolok útravalóval. Az út előreláthatólag 5-6 óra hosszú lesz. A busz kiváló állapotú és klíma is van. Egy szavam sem lehet. Indulás előtt 10 perccel még félig sincs a busz, aztán ez pillanatok alatt megváltozik és olyan szinten lesz telt ház,  hogy a közlekedő folyosón is sorra ülnek egymásra tornyosulva az emberek. Összetehetem a kezem, hogy talán a legjobb helyen ülök a busz hátsó részében. Az út most is végtelennek tűnik, de egész jól viselem. A sivár és kiszáradt tájat lassan felváltja a zöld hegyvidék és fehér sziklák tömkelege. Buszunk 17:00-kor (5,5 órával később) befut Thakek buszpályaudvarra. Gyalog indulok el a másik kisebb pályaudvar irányába, ahonnan elvileg a buszom indulna a mászóhely felé.

A pályaudvart nem találom meg és lassan sötétedni kezd. A tuktuk ára 100.000-150.000 kip (3.000-4.500 Ft) horribilis és egyáltalán nem akarok ennyit kiadni a 12 km-s távolságért. Utolsó mentsvárként stoppolni kezdek, melynek eredményeképp 10 perc múlva egy tuktuk áll meg előttem.:-)
Azt hiszem fogalma sincs, hová akarok menni, mert egy  perc alatt megalkuszom vele 40.000 kipben (1.200 Ft). A tuk-tukban ül még felesége és alig párhónapos kisgyerekük is. Amíg a városban kóválygunk, előkapom sticky rice-om és pálcikára fűzött húsom. A kis srác meglátván, hogy eszem, a kezét nyújtja felém. Én rizzsel kínálom, amit az anyukája mosolyogva elfogad, majd a csecsemő kezébe ad.:-) Imádom! Ezt még háromszor megismételjük, végül édesanyja keblein alszik el. Tuktukunk egy angolul beszélő tuktukosnál parkol le, aki úgy tűnik érti, hová akarok menni. Egyből előállnak a 120.000 kipes (3.600 Ft) ajánlattal, amire a válaszom az, hogy sajnálom, de nekem nincsen ennyi pénzem. Végül 70.000 kipben (2.100 Ft) állapodunk meg. Már koromsötétben érjük el a 12km-s km követ, ahonnan egy földút vezet a sötétbe, melynek végén mintha fényeket látnék. 1 km séta és elérem az új otthonom. Welcome Green Climbers Home!

Egy szép és nagyméretű bambusz étterembe megyek, ahol rögtön belebotlok Tanjába, az egyik tulajdonosba. (Rajta kívül egyébként még kb. 20-30 ember lehet itt.) Elmondja a tudnivalókat és azt is, hogy pont ma van az új étterem felavató bulija. Felállítom a sátramat, kipakolom cókmókom, majd az egyik épen maradt bungalóban lezuhanyzom. (Január 1-én 3 kivételével az összes bungaló leégett egy tűzijáték okozta tűz eredményeképpen.) Azt hiszem ma kihagyom a bulit... Fáradt vagyok és amúgy sem vagyok az a fajta, aki az első napján bulizni megy tök egyedül egy idegen társaságba.:-) A levegő meg most is nagyon meleg, így hálózsákom párnaként funkcionál. Bölénytől kapott selyem bigyulám bőven megteszi!


2013.03.21.

Az éjszaka igen kényelmetlen volt. Rossz szokásom szerint most is óránként felkeltem, hogy el van zsibbadva az egyik felem. A matrac túl szűk, a sátor is pici és én sokat fészkelődnék, ha tudnék...:-) 7:00-kor ébredek... Szokásos reggelimet a sátortábor közepén lévő tűzrakó helynél készítem el. Kávézás közben egy ismerős lány szólít meg, akivel meg Vang Viengben találkoztam az utolsó mászónapomon. Christin Alaszkából jött és ő is tegnap érkezett a táborba akárcsak én. Megbeszéljük, hogy ma együtt mászunk.

Pár perccel később már a sátrunktól 30 méterre lévő sziklát ostromoljuk. Gyönyörű utak szuper minőségű sziklán. (áthajlás, cseppkő, lyukak...) Két mászás után a helyi nevezetességhez a roof szektorhoz csalom Christint. Eláll a lélegzetem, mikor meglátom. Ez tényleg egy gigantikus tető telistele oldott formákkal, cseppkövekkel és amit csak az ember el tud képzelni. Egy őrületes áthajlásba szállok be a bal szélén, amiben 2 plafonmászás is van. A fenti plafonban sikerül betojnom és a továbbmászás helyett, addig csüngök egy fogáson, míg minden erőm elszáll. Második nekifutásra aztán sikerül kipipálnom az utat. Christin is mászik egyet, majd a sátrak mögött található hatalmas méretű barlanghoz megyünk, hogy a benne található patak hűs vizében megmártózzunk. A barlang tényleg óriási!!! Kb. 70 méter széles lehet és 50 méter magas. A közepén csordogáló patak pedig néhol olyan mély, hogy le sem ér a lábam. Ez maga a paradicsom! Úgy érzem, hogy ennél jobb helyen sehol nem lehetnék a földön, távol a civilizációtól egy még szinte érintetlen földi paradicsomba. (Az első utakat két évvel ezelőtt építették a sziklákra és ezzel egyidejűleg épültek a bambuszkunyhók is, azelőtt itt csak a dzsungel volt...)

Fürdőzés után rövid ebédszünet, majd folytatjuk a mászást Lucassal a svéd fotóművésszel kibővülve. Lucas egy igazán jó arc. Csak úgy ontja magából a poénokat és jó storykat, amin hangosakat nevetünk a mindig vidám Christinnel.:-) Sötétedéskor fejezzük be a mászást. Zuhany után jöjjön a jól megérdemelt vacsi. Az étterem árai picit magasabbak az átlagáraknál, de nem vészesek. Előételként sült rizsgolyókat, majd egy zöldséges fried noodlet rendelek. 10.000, 20.000 kip     (300 Ft, 600 Ft)) A vacsit az újdonsült mászótársak társaimmal együtt fogyasztjuk el, ami késő estig tartó beszélgetéssel zárul... Este jógázom, majd meditálok a sátram előtti kis gyékényemen.


2013.03.22

Az éjszakám talán egy fokkal jobb volt, de még most is sokszor felébredtem. Ma is 7-kor kezdem a napot. 3-ik nap üdvözlés és egy rövid meditáció, majd reggelizés a tábortűznél, ahol Lucast is megvendégelem egy kávéra. Hármasban indulunk el mászni oda, ahol tegnap is kezdtük. Két út után, aztán ismét a roof szektorhoz csalom a csapatot, ahol egy még nehezebb, még áthajlóbb, még hosszabb plafonmászást megkövetelő útba szállok be. Beleadok apait-anyait az első plafon részbe, amit sikerül is kínkeservesen átmásznom, de szinte semmi erőm nem marad a hátralévő közel 20 méteres szakaszra. Valami csoda folytan aztán mégis elvergődöm az utolsó szekcióig, ahol egy 6 méter hosszú plafont kell végigmásznom. Itt megtörténik az, amit mostanában sosem csináltam. Feladom és leereszkedem a földre. Talán majd holnap, friss erővel...

Visszavonulunk az étterembe, ahol sticky ricet és mangót eszem ebédre, a többiek társaságában. Időközben leszakad az ég és mindenki a közös helység alá húzódik. A vihar gyorsan elmegy, a délutánt Lucas társaságában mászom át.:-) Mászóka előtt azonban a barlanghoz megyünk megmártózni. Szuper hűvös most is!:-) Imádom ezt a helyet!!! Egy újabb nehéz út, de ez már nem a plafonon és egy könnyebb áthajlás befejezésnek... Lucas már koromsötétben mássza ki utolsó útját. Hatalmasakat üvölt és küzd! Tetszik ez a hozzáállás!:-) Este aztán ismét hosszas storyzások. Lucas megmutatja büszkeségeit és minden fotóhoz egy-egy storyt is hozzáfűz. Este ismét jógával és meditációval zárom a napom...


2013.03.23.

Meleg és forgolódós éjszaka és 7 órási kelés. Nem birok tovább aludni. Már korán reggel beindul a szauna a sátorban, ami 8:30-tól elviselhetetlenné válik. Három napüdvözlés és a rövid meditáció ma sem marad el. Reggelim a szokásos helyen fogyasztom el és egy kisebb csapat gyűl körém. Először Christin, majd a finn párocska a szomszéd sátorból és végül egy német srác. Beindulnak a sztorizások, de én hamar asztalt bontok mert sok a tennivalóm. Mosogatás, hajmosás, majd naplóírás a sátram előtt. Az újonnan jött kínai srác Chang Hui, spontán csapódik mellém és kezdünk el később együtt mászni. Christin a német fiúval és a finn párocskával, Lucas pedig hozzánk csapódva mászik. Hamar felborul a rendszer és a napot végül Christinnel kettesben mászom végig. Sikerül a tegnapi őrületem ma elsőre megmászni, majd egy másik érdekes plafonmászást abszolválni. Az út kb. 2/3 részénél, a plafonban egy kisebb csőszerű képződményen kell átmásznod.(vagy inkább kúsznod)  Őrület, mik vannak itt...

Ebéd előtt a barlanghoz megyek hűsítő fürdőre, ahol kb. 8 fős helyi suhancokból álló csapat fogad. Bevetem magam a vízbe közéjük és együtt élvezzük a hűs barlang vizét. Versenyúszás, ugrálás és sok sok mosoly! Fürcsi után ebédszünet a többiekkel, majd újabb kemény mászás, természetesen giga áthajláson. Nap végére semmi bőr nem marad az ujjaimon. Tanjaval megbeszélem, hogy holnap szeretnénk Lucassal egy-egy biciklit bérelni, hogy betekerjünk Thakekbe. Már nagyon hiányzik a szeretteim hangja! Sziasztok!

2013. március 19., kedd

Két nap Capital (Laosz fővárosában)

2013.03.18.

Reggel korai kelés és gyors összepakolás. A minibusz 8:45-re befut a szállásom elé. Felpattanok, majd 5 perc zötyögés után befutunk a Vang Vieng-i buszterminálra. 20 perc várakozás után begurul minibuszunk. Szép és modern buszocska. A csomagok a tetőre kerülnek... A 30 kg-os hátizsákom feljuttatása bizony több emberes mutatvány, de összehozzuk.:-) A busz végül tíz óra előtt pár perccel indul el 80%-ban turistákkal megtömve. Kb 2. óra zötykölődés után egy útmenti pihenőnél állunk meg. A lehető legjobbkor jön ez a kis pihi. Nem szoktam rosszul lenni a buszokon, de most többször a hányás határán voltam.:-) Talán olvasás helyett az útra kellett volna figyelni. Szerencsére a második felvonásra már összeszedem magam és az út hátralévő részét is jól tűröm. Őrület ez a laoszi közlekedés. Most, hogy közvetlenül a sofőr mögött foglalok helyet, alkalmam nyílik tanulmányozni a laoszi vezetési szokásokat... 

Csak néhány szösszenet: A duda itt pl. percenként megszólal. Dudálunk, ha ismerőst látunk, ha veszély közeleg és ha jelezni szeretnénk a másiknak , hogy jövünk... A buszunk most is tesz egy-két extra megállót. Ilyenkor rendszerint különböző áruk cserélnek gazdát. Laoszban nagyon ritkák a felfestett utak és még ritkábbak a táblák. A 150 km-es távon pl egyetlen sebességkorlátozó táblát sem láttam. Sofőrünk az "Amennyivel birok, annyival hajtok." elvet követve igen jó kb. 50-60 km/h-as átlagot hoz. Persze olyan is volt, hogy 100-al repesztettünk lakott területen belül...

Lényeg a lényeg 13:00-kor pontosan a tervezett időpontban begurul a buszunk a belvárosba. Nagy szerencsém van. 15 percen belül találok egy szuper olcsó és igen egyszerű kis szállást. Az egy ágyas szoba ventillátorral és közös fürdőhelyiséggel 40.000 kip (1.200 Ft) éjszakánként. A szobám felszerelése ezzel kimúlt.:-) Két napra végülis tökéletes lesz, csak tudjak jókat aludni, a többi nem számít. A recepción csatlakozom a wifire és életjelet adok Édesanyámnak és Pacsirtámnak.

Délutáni rekkenő hőségben indulok el felfedező túrára. A sarkig jutok. :-) Nazim indiai étterme mellett nem lehet csak úgy elsétálni. Egy isteni Malai koftat eszem naan-nal, majd folytatom az utam a Mekong folyó felé. A folyó hatalmas... Azt hiszem sosem láttam még ekkorát. Fura, hogy egy darab hidat sem látok rajta, de aztán rájövök a miértre... A túloldal már Thaiföld és az egyetlen híd amin a határátlépés is történik a várostól délre van, amit a szmogtól már nem látok. Miután kigyönyörködtem magam a Mekongban, a város utcáit szelem. Egy könyvesboltot meglátva belém nyilall az ötlet, hogy most azonnal el kell cseréljem a thaiföldi útikönyvemet egy vietnamira. 2 órás maratoni mászkálás és keresgélés után majdnem megköttetik az üzlet. Addig - addig alkudozom, míg egy hiányzó oldal miatt a könyvboltos behátrál. Az üzletből kilépve aztán rájövök mennyire fölöslegesen pörögtem ezen az egészen. Bőven van elég infó Vietnamról a másik útikönyvemben és amúgy sem az útikönyveket bújva utaztam eddig A pontból B pontba... :-)

Visszakullogok szállásomra, ahol hosszasan netezem és ejtőzöm. Este meglesem a közeli nightbazárt, ami egyébként nagyon elnyeri a tetszésem. Mindenféle áru, iszonyatosan olcsón. A nagy térben nincs lökdösődés és tömeg. Egyszóval csúcsszuper.:-) A nightbazár után újra Nazimnál kötök ki vacsizni. A rendelésnél kicsit bekeverek, minek eredményeképp egy adaggal több ételt tálalnak. Szerencsére sikerül kimagyaráznom a félreértést, így nem kell extra kiadásokba bocsátkoznom... A vacsi egyébként most is isteni finom!!!!(Dall és naan köretként) Este korán takarodót fújok, hogy holnapra kipihenjem magam.


2013.03.19.

Reggel 7:20-kor ébredek. Az éjszakát majdnem zavartalanul átaludtam és most teljesen frissnek érzem magam. Frissítő zuhanyt veszek, majd percekig próbálok kijutni a magamra zárt fülkéből.:-) Jól indul a nap!:-) Persze végul megoldom. A recepción iszom egy pohárral az ingyen kávéból, feltöltöm vizes flakonom, majd elindulok a morning market felé. Kb. 10 perc alatt ott is vagyok. A piac nem olyan, mint amilyenre számítottam. Fedett épület és főként műszaki cikkeket, ékszereket, háztartási cikkeket és souvenireket lehet itt kapni. Én most egy zöldség-gyümölcs piacra vágytam sok sok kajaárussal. Végül egy gofri árust találok, ahol két (egyébként mennyeien finom) gofrit eszem reggelire. Miután végigjárom a piacot a közelben lévő bevándorlási hivatalba megyek, hogy elintézzem a vízumom meghosszabbítását. A 20 napos hosszabbítás végül 43 dolláromba és 4000 kipembe kerül, nem beszélve a millió papírról és ide oda rohangálásról, minek az a vége, hogy holnap 10-11 között jöhetek az útlevelemért. Ennek annyira nem örülök, mert tudtommal 9-kor indul a buszom.

Na sebaj! Irany a buszpalyaudvar nezzunk utanna... A mar ismeros palyaudvaron millio ember, kosz es buz fogad. Idailas hely ebedem elfogyasztasara.:-) Egy bufenel noodle levest rendelek salataval. Levesemben az egatta vilagon minden fellelheto, de osszessegeben izlik. A salata es a hozza tartozo krem mennyei! Az egesz egyebkent 15.000 kip. Ebed utan korbejarom az allomast esnprobalok erdeklodni. Nincs konnyu dolgom senki nem ert egy kukkot sem abbol, amit osszehordok. Vegul megtalalom a Thakekbe indulo.buszt, de arra nem sikerul rajonni holnap is megy-e es vajon mikor indul... A jegy arat mar tudom es az igen meggyozo. A 60 ezer kipes jegyar a turista irodak buszainak 120 ezres.jegyaraival szemben igen kedvezoek. Azthiszem nincs is mirol tovabb beszelni. Holnap elintezem az utlevelet, aztan idejovok es bizok abban, hogy talalok egy buszt Thakekben, ha netan megsem, akkor meg mindig ott a masik.palyaudvar, ahonnet elvileg surubben mennek a buszok abba az iranyba...
Hazafele nehany watot es.szep epuletet veszek szemugyre. Egy olasz etterembe is belebotlok. Az etterembe belepve rogton a tulajdonosra pillantok. Tipikus idosodo olasz pasi. Kopcos pocak, hatrafesult haj es hozentroger.:-) A magnobol olasz operett szol, az etteremben a tisztasag makulatlan es az asztalok teriteke is elso rango. Kicsit tartok is az araktol. A menut atlapozva sajnos szomoru dontest hozok meg. Az esti pizzazast elnapolom. A margaretha pizza 65.000kip, ami most nem fer bele a koltsegvetesembe. :-( Verzo szivvel lepek ki az etterem ajtajan. Csak par percet toltottem az etteremben, de valahogy ramtor az olaszorszaggal szemben erzett honvagyam. Mindig is szerettem az olaszokat, de az utobbi egy evben ez hatvanyozottan felerosodott bennem. Ki tudja hogy alakul az eletem... Talan ott fogok megoregedni?!:-) Egy sarki szupermarketben megveszem a legszuksegesebbeket: olaj, eperlekvar, fuzet es kenyer... Hazafele meg feltoltom magam sultbanannal, ami tokeletey reggelikent fog holnap szolgalni.:-) 13:30 korul erek vissza szallasomra, ahol a recepcion ulve egyszercsak megszolal a viber. Evi az.:-) Ez aztan a kellemes meglepetes. Csak par percet tudunk beszelni, de mar ennek is nagyon orulok. Netezes utan felvonulok szobamba, ahol 50 fokra futott szauna fogad. Megirom a naplom es ejtozni probalok a maxon porgo ventillatorom alatt.:-) Este ismet Nazim ettermebe megyek vacsizni. (Shahi paneer es 2db  parrota koretkent vegul egy bananos csokis plai) Teli hassal setalok egyett a mekong partjan, majd visszaterek szallasomra. Most kicsit maganyos vagyok...:-(
Holnap reggel elvileg visszakapom az utlevelem es remelhetoleg busz is lesz, ami elvisz Thakekbe. Onnan mar csak 15km a maszohely... Azt meg csak lekuzdjuk valahogy.:-) Sajnos internet nemlessz a maszohelyen, amely.egyben a szallasom is. Legkozelebb a varosban tudok.csatlakozni a halora, ami igencsak megneheziti a dolgom. Valoszinuleg kicsit ritkabban fogok jelentkezni, mint eddig, de igerem ahogy eddig is most is mindent meg fogok tenni az ugy erdekeben!
HIANYOZTOK! :'(